Szakvélemény
Dr. Kovács Judit, korai nyelvpedagógiai és kétnyelvű közoktatási szakértő nyelvpedagógiai szakvéleménye a Helen Doron módszerről
1.) Nyelvelsajátításon alapuló nyelvfejlesztés
A HDEE Nyelviskola a 14 éves kor alatti gyermekek nyelvoktatásával foglalkozik. A vizsgált korcsoport nyelvfejlesztésére a Nyelviskola pedagógusai által alkalmazott módszer azon az elven alapul, amely megkülönböztet nyelvtanulást és nyelvelsajátítást. A 6-7 év alatti gyermekek esetében az idegen nyelvvel való ismerkedés és nyelvfejlesztés természetes és hatékony módja a nyelvelsajátítás, amely nem nyelvi, nyelvtani szabályok tudatos követésén, hanem természetes, mindennapi tevékenység közben nem-tudatos magatartáson alapul. Az idegen nyelvet értelmes szituációkban, rendszeresen halló gyermek a nyelvi szabályokat inkább érzi, mint követi. Nem a nyelvi precizitást értékeli ez a hozzáállás, sokkal inkább a kockázatvállalást, a próbálkozást, találgatást. Ezzel az is együtt jár, hogy nem egy speciális, különálló terület, az idegen nyelv fejlődik csupán, hanem a nyelvi impulzuson keresztül a gyermek egész személyisége. Mivel nem hagyományos iskolai, tanórai kontextusról van szó, a gyermek nincs kitéve egyfajta megfelelési kényszernek, hiszen fejlődését, eredményességét nem mérik osztályzatokkal. A hibajavítás is pozitív, kudarcélményt nem okozó módon történik a foglalkozásokon, csakúgy, mint abban a szituációban, amelyben a gyermek az első nyelvét elsajátítja. Az idegen nyelvvel való kapcsolat nem ’produktum-orientált’, nem kell adott időre számot adni az előmenetelről. Az idegen nyelvvel való foglalkozás, mint folyamat van jelen a gyermek életében.
2.) Tevékenység-alapú tanulás
A látott foglalkozásokon a korai nyelvelsajátítás egy másik alapelve, nevezetesen az, hogy a nyelvelsajátítás élvezetes tevékenység közben kell hogy történjék, szintén jelen volt. A kisgyermek számára elsősorban a játék, a mozgás, az éneklés, illetve e tevékenységek összekapcsolása jelent örömet. Ez az örömszerzés azonban nem öncélú: a gyermeki tanulásban elsőrendű szerepe van a tevékenységnek. Azt is mondhatjuk, hogy a gyermek nem azt csinálja, amit megtanult, hanem épp ellenkezőleg: azt tanulja meg, amit már csinált. A korai nyelvfejlesztésben éppen ezért hasznosak a mozgással összekötött tevékenységek, versenyek, állatok mozgásának utánzása, ritmikus mozgások, tánc, vagy körjátékok. A tevékenységek végzésére buzdító tanári utasítás azért is hasznos ebben az életkorban, illetve a nyelvvel való ismerkedés korai szakaszában, mert ad elegendő időt a produktív nyelvhasználat megjelenéséig is a receptív (a hallás utáni megértést segítő) készségek kialakulására. A gyermekkel foglalkozó pedagógus azonnal képet kap arról, hogy a gyermek megértette-e, vagy sem, amit hallott, hiszen mozdulataival fizikai választ ad. Ennek a fázisnak a neve a szakirodalomban: teljes testi válasz (Total Physical Response).
3.) A gyermek, mint értelem-teremtő
A gyermek ’értelemteremtő’ képességére alapoznak a HDEE pedagógusai, amikor arra számítanak, hogy a célnyelven adott utasításaikat, kéréseiket, tevékenységre való buzdításaikat a gyermekek örömmel teljesítik, mert megértik. Az idegen nyelv a gyermekhez, a tizenévesektől vagy a felnőttektől eltérően, nem kizárólag verbális úton, az egyes szavak megértése útján jut el. Az egyes szavak értelmének megalkotásában a gyermek számára nagy segítséget jelentenek a szituációk, cselekvések, az érzékelés, a vizuális és auditív szemléltetés, a pedagógus mimikája, gesztusai, amelyek a kommunikáció nem verbális eszközei.
4.) Az érzékelés, mint a gyermeki tanulás egyik módja
A kisgyermekek, mivel fogalmi gondolkodásuk nem olyan fejlett, mint a tizenéveseké vagy a felnőtteké, másféle módon, például érzékszerveik segítségével próbálják megismerni a körülöttük lévő világot, és értelmezni annak jelenségeit. Ezért fontos, hogy módjuk legyen sokfajta eszközzel, tárggyal kapcsolatba kerülniük tevékenység közben. Erre szolgálnak a különböző játék és sporteszközök, labdák, színes játékszerek, játékállatok. A látás és tapintás útján szerzett ismereteket jól egészítik ki a hallás útján szerzett ismeretek, amelyek, mivel idegen nyelvről van szó, elsődlegesek a helyes nyelvi modell, a nyelv hangzásának, intonációjának elsajátítása szempontjából. Ezen kívül a gyermekversek, mondókák, dalok ritmikája, rímei, hangzása, illetve a hallgatásukhoz kapcsolódó mozgásos tevékenységek (mozgásos érzékelés) a gyermeknek kellemes érzést jelent. A látott foglalkozásokon az érzékelés útján történő megismerésnek számos példáját láttam.
5.) A motiváció szerepe
A kisgyermek az idegen nyelv iránt akkor fog érdeklődni, ha az azzal való foglalkozás kellemes légkörben, stresszmentesen, örömteli, játékos tevékenységek formájában történik. A kisgyermekek nyelvtanárának az eszköztárában olyan tevékenységek kell, hogy szerepeljenek, amelyek ezeknek a kritériumoknak megfelelnek. A dicséret, a buzdítás, a mosoly a pedagógus mindennapi eszköze. A nem teljesen hibátlan nyelvi megnyilvánulások közvetlen javítása, memorizáltatása helyett a tanár a helyes nyelvi alakot ismétli, így a gyermeknek módjában van azt megjegyezni és rögzíteni. A kisgyermeket tanító pedagógus feladata semmiképpen sem a teljesítmény értékelése, és az elmarasztalás, hanem a pozitív attitűd kialakítására törekvés, amely a későbbi, iskolai nyelvtanulás során is a gyermekkel marad. A HDEE pedagógusai tisztában vannak ezzel a szereppel.
Összegzés:
A program óráinak meglátogatása, illetve a programban részt vevő szakemberekkel, kollégákkal történt megbeszélés során az a véleményem alakult ki, hogy a Helen Doron Early English Nyelviskola programja, valamint annak megvalósítása teljes mértékben megfelel a korai nyelvfejlesztésre vonatkozó korszerű szakirodalom elveinek. A nyelvelsajátítás elvén alapuló, tevékenység-központú, szituációkban, sok eszközzel és stresszmentesen történő nyelvfejlesztés folyik az óvodáskorú gyermekek számára, akik láthatóan élvezik a foglalkozásokat. Semmi olyan tevékenységet nem láttam, amely a kisgyermek fejlődésére nézve káros lenne, hiszen nem tudatos tanulásról van szó.
Budapest, 2009. február 19.
Dr. Kovács Judit PhD, ELTE Tanító és Óvóképző Főiskolai Kara, Korai nyelvpedagógiai és kétnyelvű közoktatási szakértő
Lukács Orsolya, gyógypedagógus, pszichológus szakvéleménye a korai nyelvtanulásról
Idegennyelv-tanulás csecsemő- és kisgyermekkorban
Sok szülőben felmerül a kérdés, érdemes-e kisgyermekét idegen nyelvre taníttatni, és ha igen, akkor hány éves kortól. A korai idegennyelv-tanulásra irányuló kutatások azt bizonyítják, hogy minél hamarabb „mártjuk” a gyerekeket idegen nyelvbe, annál inkább rögzülnek úgy a nyelvtani szabályok, mint a helyes kiejtés, valamint a felszabadult kifejezésmód.
A kisgyermekkori idegennyelv-tanítás alapvető célja kedvet ébreszteni a nyelvek tanulása iránt, hozzájuttatni a kisgyermeket a többnyelvűség élményéhez, valamint a játékos tanulás során szerzett kezdeti sikerek kíséretében megalapozni a későbbi nyelvtanulást. Az idegen nyelvekkel való korai ismerkedés középpontjában a szóbeli készségek fejlesztése áll, mely megalapozza a későbbi nyelvtanulási stratégiák kialakítását. A kisgyermekek életkoruknak megfelelő, ismert témák körében a hétköznapi helyzetek megteremtésével, szójátékok, dalok, versek tanításával, eszközhasználattal, cselekvésbe ágyazott feladatokkal, követelmények nélkül tervezett tanulási folyamat során szereznek tapasztalatot gondolataik több nyelven való kifejezésében és a más nyelven beszélők megértésében.
Minél korábban kezdődik el a nyelv játékos megalapozása, annál könnyebben és gyorsabban lehet eredményt elérni. A megalapozás az akcentusmentes kiejtést és a nyelv sajátos logikai rendszerének elsajátítását jelenti, az életkornak megfelelő szinten. Születéskor olyan korlátlan, konvenciók nélküli fonetikai bázis áll rendelkezésünkre, mely lehetővé teszi, hogy bármely nyelv anyanyelvünkké válhasson. Csecsemőként tehát nyelvileg „univerzálisak” vagyunk. A hatodik hónaptól kezdve a baba gőgicsélése már egyre inkább a hozzá beszélőktől hallott beszédhangokra korlátozódik. A kisgyermek még képes bármilyen nyelv tökéletes fonológiai elsajátítására.
Neuropszichológiai bizonyítékok, akárcsak a gyakorló szakemberek tapasztalatai is azt mutatják, hogy 8-10 éves korig az anyanyelv elsajátításához hasonló folyamatok során rögzülnek az idegen nyelv szavai s bizonyos mélységig nyelvtani szabályai. A kisgyermek tehát valóban nem nyelvet tanul, hanem felszedi, elsajátítja a nyelv szókészletét, szabályait. E nyelvtanulás fő jellemzője, hogy spontán motivációk, érdeklődés, kommunikációs igény a hajtóereje. Az életszerű szituációk rendkívül jól aktivizálják a passzív szókincset. A kisgyerek ugyanazokból a példákból egyszerre tanul kiejtést, szókincset, nyelvtani szerkezetet és társalgási szerkezetet. A nyelvelsajátítás útján tanult nyelv használata még gátlásoktól mentes, szemben a tudatos tanulás útján elsajátított nyelvi készlet alkalmazásánál jelentkező gátlásokkal, amelyek éppen abból fakadnak, hogy a beszélő nem a nyelv használatára, hanem a szabályok helyes alkalmazására koncentrál. A stressz nélküli nyelvhasználat értéke azért nagy, mert átvivődik a későbbi tudatos nyelvtanulásra is.
A nyelvtanulási folyamat fejleszti a kommunikációs figyelmet (a másikra való odafigyelés, nonverbális jelekből értés képessége, empátiás készség), a logikus gondolkodás, a rendszerben, sőt egymástól eltérő logikai rendszerekben való gondolkodás képességét, valamint a további nyelvek elsajátításának készségét is.
Az a gyerek, aki a spontán nyelvelsajátítás módszerével közeledik az idegen nyelvek tanulásához, valószínű, hogy a magyar és idegen nyelveken egyaránt jobb kommunikációra képes felnőtté válik.
Lukács Orsolya
Gyógypedagógus, pszichológus
Dr. Molnárné Bán Ildikó gyógypedagógus- logopédia szakos tanár logopédiai szakvéleménye a gyermekkori nyelvtanulásról
A beszédfejlődés
A beszéd az emberek közötti kommunikáció fontos eszköze. A gyermek beszéde a felnőttekkel való állandó kapcsolat során alakul ki.
A hangadás már a születéskor kezdődik, a felsírást a külvilág kellemetlen ingerei váltják ki.
A 6. hónaptól megfigyelhető, hogy az utánzás milyen nagy jelentőségű a gyermeki beszéd fejlődésében. Gagyogásában ilyenkor már csak azok a hangok vannak jelen, melyek az adott nyelvhez szükségesek. A játszadozást, felfedezést is gagyogással kíséri, utánozva környezete beszédének hangsúlyozását.
A gyermek beszédének kialakulását nagymértékben befolyásolja a környezet tudatos nevelő munkája, a megfelelő beszédpélda. Az utánzási reflex ugyanis ebben az időszakban a legerőteljesebb.
A gyermekek fokról-fokra sajátítják el a beszédet. Kiejtése természetesen nem pontos, nehézségek mutatkozhatnak a szavak felfogásában, megértésében, sokszor ezt úgy vesszük észre, hogy a gyermek sajátos szavakat alkot. Ezek a jelenségek a beszédfejlődés természetes velejárói, és ezeken a nehézségeken a legtöbb gyermek hamar túljut.
3 éves korra alakul ki tulajdonképpen az anyanyelvre jellemző hangrendszer. Előfordul, hogy a hangok ejtése sok esetben még nem pontos. Ez természetes jelenség: élettani pöszeség. 4,5 – 5 éves korra ez önmagától megjavul.
Idegen nyelv a gyermekkorban
A korai életkorban elkezdett idegen nyelv tanulása csak abban az esetben lehet sikeres, ha a nyelvoktatás figyelembe veszi a csemeték teljes szellemi és lelki igényeit.
A kétnyelvű családban felnövő gyermekek ugyanolyan jól beszélik mind a két nyelvet, és a személyiségük is egészségesen fejlődik. A titok nyitja: a spontán nyelvtanulási környezet. A nyelvtanárok azt vallják, hogy ugyanezt a helyzetet kell megteremteni az óvodában is, így értelmet nyer a kisgyermekkori idegen nyelvtanítás. Erre a kétnyelvű óvodát látják a legalkalmasabbnak, ahol nemcsak hetente párszor fél órában tanítanák az idegen nyelvet, hanem a foglalkozások legalább fele idegen nyelven folyna. Az további előnyt jelentene, ha ugyanaz az óvónéni tartaná az anyanyelvi foglalkozásokat és az idegen nyelvieket is. Napjainkban erre sajnos csak a magánóvodákban vagy a nemzetiségi óvodákban van példa.
A nyelvtanulás korai kezdése mellett szól, hogy a spontán utánzási készségnek köszönhetően ebben az életkorban a gyerekek pontosabban sajátíthatják el az anyanyelvi szintű kiejtést. Nyitottá válnak az idegen nyelv, az idegen kultúra befogadására. Ellene szól az, hogy a gyermek túlterheltté válhat, elvész a gyerekkora. Ha nem kellően felkészült a pedagógus, akkor az utánzási készségnek köszönhetően a gyermekében a rossz kiejtés rögzülhet, s ezt később már nagyon nehéz lesz kijavítani. Ha nem a megfelelő módszerrel tanulja a nyelvet óvodáskorban, ez egész életére elriaszthatja a nyelvtanulástól. Ha alaposan áttanulmányozza ezeket az érveket és ellenérveket, látni fogja, hogy azok a tényezők, amelyek a negatív „serpenyőbe” kerültek, befolyásolhatók. Azaz ha körültekintően választja ki a nyelvtanulási módszert, és nem esik túlzásokba az elvárásokat illetően, az gyermeke javát szolgálhatja. Tehát hetente néhányszor angol (vagy bármilyen nyelvű) verseket, mondókákat hallgat gyermeke, az nem válik kárára. Ugyan nem lesz tökéletesen beszélő „angol”, de nem lesz neki idegen az „idegen” nyelv.
Ha mégis nyelvtanárra szeretné bízni csemetéjét, győződjön meg róla, hogy tökéletesen felkészült pedagógussal áll-e szemben. Látogasson el egy órájára, s döntsön utána. A játékos forma is nagyon fontos. Ma már léteznek olyan módszerek, amely „meseszerűen” tanítják az apróságokat. Bábok, állatkák, sok zene, dalok, mozgás segítségével különböző kalandokat élhetnek át, miközben észrevétlenül fülükbe mászik az idegen nyelv. Természetesen, ha vissza tud énekelni pár utánzással elsajátított dalt a gyermek, az még magában nem jelent nyelvtudást. A nyelvtudás megszerzése, az anyanyelv elsajátításhoz hasonló folyamatként alkul, ahol az angolórákon a gyerekek megismerik a szavak jelentését, használatát és szabad beszélgetésben is gyakorolnak. A napi kapcsolatot a célnyelvvel az otthoni CD hallgatás is megerősíti.
A Helen Doron módszerrel folytatott nyelvelsajátítás a fent említett sajátosságokat messzemenően figyelembe veszi. Hangsúlyt fektet a tökéletes kiejtési mintaadásra, a játékosságra, az egyéni sajátosságokra, körülbelül 2,5 -3 év alatt valóban kialakítja a nyelvi rendszert a gyermekekben.
Fontos tudni:
Nem az idegen nyelv tanulása okozza a beszédhibát!
A gyermekek életkori sajátosságából adódik átmeneti jellegű alaki probléma, úgynevezett élettani pöszeség. Az idegen nyelvet nem tanuló kisgyermekek közt is ugyanolyan mértékben fordul elő. 4,5- 5 éves korig spontán is javulhat. Ám mindenképpen érdemes odafigyelni, hogy 4-4,5 éves korban hány hangja hibás a gyermeknek. A logopédiai terápiára a közoktatási törvény szerint 5 éves kortól, jogosult az a gyermek, aki nem beszédfogyatékos.(ld. fent anyanyelvi fejlődési diagnosztizált problémák).
Annál a kisgyermeknél, akinél sok hangra (legalább 10 hang és magánhangzók is) kiterjed a pöszeség, érdemes elkezdeni a logopédiai terápiát 4,5 éves korában.
Az idegen nyelv tanulása nem nehezíti számottevően a „pösze”gyermek hangalakítási terápiáját, hiszen az idegen nyelvet is halló kisgyermekeknek pontosan a hallási differenciáló képessége is nagymértékben fejlődik.
Mit tehet a szülő?
1) Körültekintés
Mindenek előtt, igen körültekintően válasszon gyermekének intézményt, tanfolyamot.
2) Kritikusság
Legyen annyira kritikus gyermekével szemben, hogy ha bármilyen kiugró anyanyelvi fejlődési problémát észlel, vagy szakember diagnosztizál, (megkésett/akadályozott beszédfejlődés, dadogás, mutizmus-„némaság”stb) akkor ne terhelje gyermekét „két tannyelvű” neveléssel, ha még oly kívánatos is, hisz több kudarcot fog okozni a családnak mint örömöt.
3) Bizalom
Csak akkor kezdje el gyermeke nyelvtanítását, ha tökéletes bizalmat érez a vele foglakozó pedagógus iránt.
4) Együttműködés
Az együttműködés nélkülözhetetlen a két szülő, és a gyermekkel foglalkozó pedagógusok közt. Ez vonatkozik arra az esetre is, ha a gyermeknek az anyanyelvi kommunikációjában is probléma adódik. Kisebb beszédhibák esetén a logopédiai terápia az anyanyelven, az idegen nyelvi oktatás mellett is végezhető.
Magyar Védőnők Egyesülete (MAVE) szakvéleménye a Helen Doron Early English módszerről
Egyesületünk szakmai napjain 2010-ben lehetőségünk volt megismerni a Helen Doron által kidolgozott csecsemő kortól alkalmazható nyelvelsajátítási módszert.
Az anyanyelv mellett használt idegen nyelv hazánkban igen kevés embernek adatott meg, az pedig hogy anyanyelvi szinten beszéljen két vagy több nyelvet még kevesebbünknek.
Szüleink, nagyszüleink korosztályában nem volt ritka azokon a tájegységeken ahol több nemzetiség élt, hogy a gyerekek egyszerre több nyelven kezdtek el beszélni, az egyik nagymamával németül, a másikkal magyarul, az iskolában pedig szlovákul beszéltek.
Napjainkban azonban ezek a lehetőségek sajnos elsimultak.
A megismert Helen Doron módszer viszont egy új lehetőséget kínál azoknak a szülőknek, kik szeretnék gyermeküket az iskolában a nyelvtanulás terén könnyebb helyzetbe hozni.
Kiváló lehetőség a többnyelvű családok számára is, hogy a nagymamákkal tudjanak szót váltani a felcseperedő gyermekek, vagy akár a nyelvet munkakörükben használó de éppen gyeden, gyesen lévő anyukák ne essenek ki a gyakorlatból.
Nagy előnye és pozitívuma a módszernek, hogy a baba-mama fogalakozások a szülőkkel együtt zajlanak, játékosan, zenével, a gyermek minden érzékszervét megmozgatva adja át az ismereteket, azaz sajátítja el a nyelv használatát és nem „tanul”. A módszer a korai fejlesztés jó példája, és hozománya, hogy egy másik nyelv használatára is felkészít, ami Európai Uniós polgárként gyermekeinknek már nélkülözhetetlen lesz a boldoguláshoz.
Csordás Ágnes Katalin
elnök
Koncz-Kanyó Gabriella pszichológus szakvéleménye a Helen Doron órákról
Egy kisgyermek számára a legfontosabb dolog a játék, a sok mozgás, éneklés, és az, hogy szeressék, elfogadják. A Helen Doron módszerrel vezetett angol nyelvű foglalkozásokon tett óralátogatásaim alkalmával meggyőződtem arról, hogy mindezen feltételeket biztosítják a gyermekek számára, életkoruknak megfelelően. A legkisebbeknek a finom motorikus képességeik fejlődnek a gyurmázás, festés/rajzolás során, emellett sokat énekelnek együtt, körben ülve, vagy szabadon ugrálnak a teremben. A foglalkozást vezető tanárnő megfelelően koordinálja a gyermekeket, és sokszor bátorítja őket. A megszokott iskolai légkörnek itt nyoma sincs, ugyanakkor láthatóan szakszerűen felépített órákon vehettem részt.
Az angol nyelv elsajátítása így oldott környezetben, játékok közben történik, ami a gyermekek fejlődése szempontjából ideális. Nincsenek túlterhelve, láthatóan élvezik az órákat, és egymás társaságát. Pszichésen a csoportközeg motiváló, megtartó hatással bír, egy-egy gyermek esetében segíthet a szociális készségek fejlesztésében.
Neurológiai szempontból – mivel az órák kizárólag angol nyelven folynak – nem áll fenn annak a valószínűsége, hogy a gyermekek az anyanyelvüket és az angol nyelvet összekeverjék, vagy az idegen nyelv hátráltassa őket a magyar nyelv elsajátításában. Neuropszichológiai kutatások eredményei ezt megerősítik, ill. kiemelik, hogy ha az első hat életévben tanul a gyermek idegen nyelvet, akkor annak a tudásfoka közelítheti az anyanyelvét.
Nagyon alapos tudásra tehetnek szert ezekben a korai években. A gyermekeket kizárólag pozitív visszacsatolások érik, így a pszichés érésüket ezek a foglalkozások katalizálják, segítik.
Összességében a Helen Doron módszer a gyermekeket helyezi a középpontba, és játékkal, zenével, sok mozgással adja át azt a tudást, amit ők később egész életükben hasznosítani tudnak.
Budapest, 2010. október 18.
Koncz-Kanyó Gabriella
pszichológus