Tanáraink – Bohanek Lilla

A nevem Bohanek Lilla, angol-történelem tanárszakos hallgató vagyok az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen. Szeretném Önöknek elmesélni a történetemet, ami – talán – rávilágít arra, miért is szeretek pedagógus lenni.

Nem állíthatom, hogy egész életemben erre készültem. Ritka, hogy valaki már gyerekkorában eldönti, hogy tanár lesz belőle. Az viszont biztos, hogy mindenki pályaválasztását befolyásolja, hogy milyen pedagógus egyéniségekkel találkozott tanulmányai, illetve élete folyamán. Így lesz mérnök, erdész, orvos, – vagy éppen pedagógus.

Velem is ez történt. Amióta pedagóguspályára készülök, sokszor eszembe jutnak régebbi tanáraim, akiket valamilyen szempontból példaképnek tartok. Nagyon érdekes volt átélni, hogy a szigor nem zárja ki a humort, a kedvesség a követelményeket, a szeretet a tiszteletet. Számos tanárt tudnék említeni, akik nagy hatással voltak rám, és én éppen ezt szeretném elérni: hatással szeretnék lenni. Szeretném, ha minél több gyereknek segíthetnék abban, hogy közelebb kerüljenek az idegen nyelvekhez, és leginkább önmaguk megismeréséhez. Szeretném, hogy úgy tekinthessenek rám, mint valakire, akihez mindig bizalommal fordulhatnak – kíváncsisággal, örömmel, problémákkal, mert tudják, hogy hiszek bennük.

Tanárnak lenni

Sokszor gondoltam arra, hogy milyen jó lenne, ha megtanulhatnék tanítani. Véleményem szerint erre nem mindenki képes. Egy tudományág ismerete még nem tesz senkit sem pedagógussá. Erre személyiségben alkalmasnak kell lenni, és mellette elsajátítani a mesterfogásokat.

Azt hiszem a társadalmi és oktatásügyi rendeletek változása a tanári hivatás átalakulását hozta magával. Megnőttek a követelmények a technika terén, nincs magától értetődő tekintély, a fegyelmezési eszközök behatároltak, sok a speciális nevelési igényű gyermek. A pedagógus számára elengedhetetlen a tanítványok egyéniségének, különbözőségének (pl. életkorban, előző tudásban) maximális figyelembevétele. 

Nemcsak ismereteket kell átadni és számon kérni, hanem fejleszteni a személyiségét a ránk bízott gyerekeknek, rávezetni őket az önálló tanulásra, összefüggések felfedezésére, a tudás örömére, hiszen ami színesíti a tudást, az segíti a megértést. Nagyon sokat számít, hogy a tanulót milyen sikerélmény éri az adott órán, ezért fontos az együttműködés és a kommunikáció. Voltak olyan tantárgyak, amelyek nem tartoztak a kedvenceim közé. Tanáraim igyekezetének, türelmének, emberségének és jókedvének köszönhetően azonban ezekre az órákra is nyugodtan, nagy kíváncsisággal ültem be, és a mai napig szívesen emlékszem vissza rájuk. Ugyanis tisztában vagyok azzal, hogy az angol nem mindenki számára könnyű, sokak számára nehézséget jelentenek az idegen nyelvek.  Szeretném, ha a gyerekek szeretettel gondolnának az angolra, és lelkesedéssel és tudásvággyal viseltessenek irántuk.

Miért jó a Helen Doron módszer

A Helen Doronban megtaláltam, amit már évek óta keresek: egy elfogadó, családbarát környezetet, ahol egy hatékony módszer segítségével minden gyerek kamatoztathatja a benne rejlő képességeket. Velünk együtt cseperednek fel, segítünk megismerni a körülöttük lévő világot és önmagukat. Az, hogy ennek a részese lehetek több nemzedék életén keresztül– csodálatos megtiszteltetés.